~az első olyan alkalom amikor alig beszélünk..borzasztó furcsa és…és..pusztít a hiányod..
Egymagamba ültem a gép előtt tegnap..írni készültem de nem ment..nem..így nem egy
Hirtelen felvillant egy skype üzenet..tudtam,hogy nem tőled de legbelül rád számítottam de ez érthető.
Fejemet két kezembe temettem..könyököltem az asztalon..néma csönd..már kezdtem beleőrülni..
Merre vagy hol lehetsz mivan veled? ~Olyan szintű aggodalom járt át,hogy…hogy kicsordult szememből..
Végigfolyt arcomon..Sírok???? o.o nem kellett sokáig gondolkodjak,hogy kérdésemre választ kapjak.
Nem bírtam egy helyben már ülni se a négy fal között mert akkor megőrültem volna..
Levegőő..Ezaz!! Séta! Gyorsan felkaptam kabátom sapka sál semmi..Nem törödtem az odakint tombolo fagyos szélre..Legalább kicsit helyredob.
Kiléptem az ajtón..bevágtam magam után..ahogy a kaput is..
(szegény..egyszer csak kiesik a helyéről..)
Számításaim bejöttek..valóban jeges hideg szél tombolt..Nem érdekelt..Elindultam a teljesen üres kihalt főúton..az utcai lámpák halvány fénye mellett nem sokat láttam a járdából
Rágyújtottam..Reméltem,hogy a kifújt füsttel minden bánatom elszáll..de nem így történt
Egyre erősödött bennem a hiányod..És hogy mégis mi lehet veled..
Borzasztó szokatlan volt,hogy alig beszéltünk a nap..Nem akartam elfogadni a jelen helyzetet..de fel kellett készítsem magam a következő napokra mivel tudtam úgyanígy lesznek..És reakcióm nem fog változni..
Akkorra már minden volt bennem.aggodalom..szomorúság..hiányzott a hangod az üzeneteid..
Ahogy sétáltam fel egy ürge jött az úton..tempómat felvéve sétált mellettem..
Át akartam menni..Ő is velem tartott..gondoltam mivan egy helyre megyünk? bár foggalmam se volt merre is akarok menni csak mentem mint aki menekül valami elől..
sötét volt..teljesen kihalt az út..se gyalogos se autós..
vagy mégis?
és akkor megtörtént a baj..
egy elég nagy ütést éreztem majd —————————————
következő pillanatban már valaki a fejem fogta és hozzám beszélt miközben államhoz zsebkendőt szorított..
Mi a?? ….
Hogy van?? -hangzott el a kérdése
Foggalmam nem volt mit válaszoljak..
Sziréna hangja csapta meg a fülem…Nem volt időm se megkérdezni miért fekszem az úttesten..már két piros ruhás úr felém hajolt és felemelt..a hordágyra..de rég voltam itt gondoltam magamba..
míg elláták sebem elég sok minden átértékelődött bennem..
Mi van ha nagyobb ütés ér? Mivan ha többé nekóm kelek fel?? De fő gondolatom te voltál?
Hol van????? Kérdeztem már majdnem üvöltve a kétségbe eséstől
De ki? Harmadszorra kérdezi meg!
Én?? Most kérdeztem először hogy hol van .Szóval??
De ki hallottam újra a kérdést..és akkor rá kellett jöjjek valami nem oké..
Hát..az életem.Hol van az az ember akit szeretek??
Pörögtek a képkockák a szemem előtt..minden annyira gyorsan történt..
Telefonomat kértem..
Kicsöng…pipipip..kinyomtál
Visszahív? -Kérdeztem a két piros ruhás mentőst olyan kétségbeesett arccal..miközben szememben könnyek gyűltek..
De semmi.
Elmehetek?? El akarok menni!
Jól érzi magát-tették fel a kérdést
Remekül..soha jobban nem voltam.
Furcsán néztek rám..De nekem már az se volt furcsa..Már nem tudtam hova tenni a napot..
Nagy nehezen saját felelősségemre elengedtek..Lassan sétáltam haza..Az utca még mindig teljesen kihalt volt egyedül a mentő kék fényét láttam még 1-1 kocsin visszatükröződni..
Újra hívtalak..hátha..Kicsöng..pipipip..
Telefonom kiesett a kezemből..térdre rogytam..Hideg volt az aszfalt úgyhogy nem időztem sokat térdelve.
És ha visszahív mit mondok?? Beszélni se tudok..Vagy csak nehezen
De erre nem került sor.
Hazaértem az üres lakásba.
Tegyünk még 1 utolsó próbát.
Nem..nem..
Hanyatt vágtam magam az ágyon és a plafont bámulva magamban csak ennyit mondtam “remélem jól vagy ott ahol épp vagy és hiányzol..szeretlek”
~Better Night
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: